Rózsaszín, romantikus, érzéki…igazi Valentin-napi ital, amivel szerelmünket lehet ünnepelni. De valóban csak a lányokat lehet vele meglepni?
Ha Magyarországon férfiaknak rosé champagne-t kínálok, rendszeresen találkozom azzal a jelenséggel, hogy először vonakodnak elfogadni. Ha megkérdezem, mi az oka, olyan válaszokat kapok, hogy az könnyű, lányos, édesebb. Franciaországban ezzel szemben ugyanolyan kedvvel fordulnak a férfiak is a rosé champagne felé, és az előbbi érvek közül egyik sem hangzik el. Miért lehet ez? Egyrészt mert nem tartják férfiatlannak, hogy egy rózsaszín italt igyanak, másrészt ismerik, hogyan készül és mitől más, mint a hagyományos pezsgő.
Kezdjük hát azzal, hogyan lehet rosé champagne-t előállítani. Kétféleképpen juthatunk el hozzá.
Az első módszer, a rosé d’assemblage szerint a champagne alapborhoz kis mennyiségben – ugyancsak Champagne AOC-ből származó - vörösbort adnak, így alakul ki a színe. Bár ez roppant egyszerűnek tűnik, a rosé borok esetében ez az eljárás nem engedélyezett. Az így, házasítással előállított rosé alapbor kerül a palackba, amelyhez hozzáadjuk az élesztőt és annak táplálékául szolgáló cukrot tartalmazó tirázs likőrt. A cukor elfogyasztása során az élesztő szén-dioxidot termel, így kerülnek a bubik a palackba.
A hozzáadott vörösbor az esetek nagy többségében pinot noir, hiszen Champagne területén 3 fő szőlőfajta van jelen: a chardonnay, pinot noir és pinot meunier, amelyek közül e két utóbbi kékszőlő. Arányát tekintve a vörösbor átlagosan 5-15 % között marad, de vannak kivételes tételek, amelyeknél a házasításban a vörösbor 20-25 %-ban szerepel (pl. Piper-Heidsieck Rosé Sauvage). A hozzáadott vörösbor mennyisége a rosé színmélységét és -intenzitását is meghatározza, valamint az íz- és illatjegyeit is nagyban befolyásolja.
A második módszer az ún. rosé de saignée, azaz a kivéreztetett rosé. Bár roppant izgalmas a név, igazából a hagyományos rosékészítési eljárást takarja: a kékszőlőt rövid ideig áztatják a héján, mivel az tartalmazza a színanyagokat, nem a szőlő húsa (ha megnézünk egy kékszőlő szemet, látjuk, hogy belül ugyanolyan világos, mint a fehérszőlő). Minél hosszabb a héjkontakt, annál intenzívebb színt kap a rosé champagne alapbora. Ez az eljárás sokkal kevésbé elterjedt, mivel munka- és költségigényesebb az előzőnél.
Rosé de Saignée-k között igazi klasszikus a Laurent Perrier Rosé champagne, amely a maceráció mellett az V. Henrik korabeli palackformával is kitűnik a többi champagne közül.
Côte des Baron Rosé de saignée-t készít például a Pierre Brigandat et Fils is. Nem csoda, hogy a rosé népszerű itt és sokan saignée-t készítenek, hiszen ez az egyik legfontosabb pinot noir régiója Champagne-nak, ráadásul Côte des Baron készül a saját AOC-vel rendelkező Rosé des Riceys, ami egy héjon áztatott csendes rosébor, ami csak pinot noir-ból készülhet.
De térjük vissza a véreztetéshez…A héjon áztatás általában 12-24 órán át tart. Amikor elérték a kívánt színárnyalatot, roppant fontos a gyors cselekvés, és a bor lefejtése a héjról. Ez azt is jelenti, hogy folyamatosan felügyelni kell a folyamatot, akár az éjszaka közepén is szükséges lehet az azonnal beavatkozás, így ilyenkor nincs alvás!
A két módszer közül nem nehéz belátni, az első az egyszerűbb, olcsóbb, így azt a palackon nem tüntetik fel, de a rosé de saignée felkerül a palackra megkülönböztetésként.
A rosé champagne illat- és ízjegyeit a gyümölcsök uralják, mégpedig a pirosbogyósok, az eper, málna, az erőteljesebb roséknál a fűszeres aromák, viola, szilva is felismerhető.
A rosé népszerűségét jól mutatja, hogy bár az összes champagne forgalomnak mindössze 10 %-át teszi ki a rosé champagne, de az elmúlt öt évben dinamikus növekedést mutat, ezért érdemes odafigyelni rá.
A nagyobb keresletnek azért is örülhetnek a termelők, mivel a rosé champagne ára mindig magasabb, mint amennyit az alap non vintage champagne-ért kell fizetnünk.
Ismerkedjünk hát a rosé champagne arcaival, és ha Valentin-napra ezt a meglepetést találják ki az urak a kedvesüknek, tárják ki a szívüket a rosé felé is és nyugodtan kóstolgassák maguk is.