Újabb nagy champagne-ház, újabb özvegy. Nem is tudjuk, mennyi mindent köszönhetünk a nőknek a champagne világában is.
Ezeknek az asszonyoknak köszönhető, hogy a pezsgő történetében voltak olyan házak, amik akkor is odarakták a veuve szót a nevük elé, ha nem is volt özvegy a háznál, mert az „özvegység” elkezdett önmagában minőséget jelenteni.
Ami összekötötte őket, hogy egytől egyig felismerték, megértették: a pezsgő luxustermék, amihez el kell érni a felsőbb köröket, és el kell tudni adni a francia könnyedséget, az élet örömét, az ünnep eleganciáját. Ki-ki az orosz cári udvarban, az angol királyi családban, a tengerentúlon találta meg azt a piacot, aminek hála mára fogalommá váltak ezek a házak, ezek a nevek.
Az élet öröme (a joie de vivre) számukra azonban folyamatos kemény munkát jelentett. Míg a pezsgőjük könnyed és lágy, egy dolog biztos, a nők a pezsgő mögött nem lágyak, nem könnyedek, nem illannak el, mint a buborék. Következetesség, kitartás, tekintély, vízió és bátorság nélkül nem jutottak volna oda, hogy ma a pezsgő nagyasszonyainként tiszteljük őket. És biztosak lehetünk abban, hogy bármilyen nehézséggel is találták szembe magukat, egy pohár champagne mindig visszaadta az erőt ahhoz, hogy folytatni tudják.
Camille Olry-Roederer
Camille Olry-Roederer özvegység tekintetében „túltett” az előtte említett hölgyeken: kétszer vesztette el házastársát. Első férje az I. világháborúban halt meg, a második, 1932-ben, éppen mikor a Roederer-ház története legsötétebb időszakát élte meg.
Ez a ház az orosz piacon kiemelkedően teljesített. Emblematikus pezsgője a Cristal ma már minden valamirevaló rapper számára kötelező, de ezt 1876-ban II. Sándor cár számára alkották és egészen 1945-ig nem került kereskedelmi forgalomba. A legenda szerint az orosz cár rettegett attól, hogy meg akarják ölni, ezért a palack alul sima kellett legyen (nehogy valami robbanószert el tudjanak oda rejteni), másrészt átlátszó is (nem zöld, mint a hagyományos champagne palack), hogy lássa, mi van benne, illetve nem utolsó sorban gyönyörködhessen a buborékokban és az arany szín tündöklésében. Az orosz arisztokrácia körében a Roederer ettől kezdve roppant népszerűségre tett szert, aminek a nagy októberi szocialista forradalom és az I. világháború vetett véget. Az orosz piac elvesztése hatalmas törést jelentett, az eladás egyharmadával csökkent. A második legnagyobb piacon sem tartott tovább a menetelés: a nagy gazdasági világválság és az alkoholtilalom Amerikát is elzárta előlük. A Champagne Louis Roederer a csőd szélére került, a korábbi 2,3 millió palackról az eladás 264 ezerre zuhant.
Helyzetét az sem könnyítette meg, hogy Champagne-ban jöttmentként kezelték, nem közülük való volt, ki kellett érdemelnie a helyiek bizalmát és elismerését. Imádta az eleganciát és a pezsgővel is ezt akarta eladni: luxust és csillogást. A társasági életben ügyesen mozgott, Reimsban és Párizsban is fenntartotta rezidenciáját, a kor neves művészeivel vette körül magát, mindenhol ott volt, ahol a gazdag és híres emberek összegyűltek. A pezsgő mellett másik nagy szenvedélye a lóverseny volt. Örökölt egy versenyistállót Normandiában, egyik lova háromszor nyerte meg az amerikai derbyt. Rengeteg időt töltött az Egyesült Államokban, hogy lovait és pezsgőjét népszerűsítse. Hol a lóversenypályán, hol az operaházakban tűnt fel, hogy pezsgőjét “reklámozza”. Az amerikai felsőbb körök imádták, az újságírók a champagne királynőjének nevezték, hiszen ő képviselte számukra a francia eleganciát. Mindig beszámoltak arról, milyen ruhákat és ékszereket viselt egy-egy jeles eseményen. Sikerült a Roederert a lóversenyek és az operaelőadások státuszszimbólumává emelnie, ami annyira tartósnak bizonyult, hogy máig a mindenkori amerikai elit itala maradt. Így lett a modellek kedvence a Studio 54-ben, hogy aztán 20. század végén a rapperek klipjeiben tűnjön fel.
Frédéric Rouzaud, aki jelenleg vezeti a házat, amikor a dédnagymamájáról kérdezték, úgy emlékezett vissza rá, mint egy nagyon méltóságteljes idős hölgyre, aki minden évben ott töltött egy hónapot, hogy felügyelje a házat. Mikor ott tartózkodott, senki nem mert ellentmondani, senki nem merte felidegesíteni őt. „À moi on ne me la fait pas!" Velem ezt nem lehet megcsinálni! - mondogatta. És nem is csinálták meg.
A sorozat előző részeit itt és itt olvashatod el.
fotók: www.louise-roederer.com