Hogyan élünk franciául?
A divatok folyton váltják egymást, de nem csak a ruházkodásban. Mindig vannak divatok, irányzatok a tekintetben is, hogy mely népek életét tartjuk irigylésre méltónak, merre idomulunk. Mert akárhogy is, mindig azt gondoljuk, máshol jobban csinálják. Például könnyen el lehet adni mostanság egy könyvet, cikket a dán hyggével, vagy az olasz dolce far nientével. Jól látszik azonban, hogy a franciaság messze nem olyan divatos most, mint a századelőn volt (mármint az előző század elején persze). Tartják magukat a sztereotípiák, hogy Párizst látni kell, a francia a diplomácia és az elegancia nyelve, rengeteg dolog jut eszünkbe, amiben a franciák etalonnak számítanak: a sajt, a bor, a pezsgő, a parfüm, a divat, a művészet, a szerelem, a szexualitás. Mégis, mintha a korszellem elhaladt volna mellettük. Pedig messze nem így van, ha a francia filmeket, irodalmat, zenét vesszük, sokkal szabadabban mernek a jelenről, az életről beszélni, és sokkal szabadabban mernek viccelni - amúgy sírva röhögősen viccelni - is az élettel.
Ez mind-mind ahhoz kapcsolódik, amit joie de vivre-nek, életörömnek neveznek. Mert bármennyit panaszkodjanak is, kritizálják az országukat, ami alap, nem érdemes meglepődni rajta, az élet a franciáknál arról szól: hogyan élvezzék az életet. Ehhez pedig mi kell? Evés, ivás, beszélgetés és szerelem. A franciák nem tudnak nem beszélni. Ezért kellenek a kávéházak, bisztrók, a vacsorák, összejövetelek, ahol magukról tudnak mesélni, és ahol ki lehet beszélni, ki kivel került közelebbi kapcsolatba vagy épp kinek ért véget a románca, és ahol meg lehet ismerkedni valaki újjal, egy következő fejezetet nyitva. Mert nincs az a reménytelennek tűnő élethelyzet, sem életkor, amikor azt gondolnák, nem jöhet egy újabb szerelem. Még ha csak pár óráig, napig tart is. A régi elgyászolása és az új ünneplése pedig pezsgővel a kézben megy - ha nem is a legegyszerűbben -, de a legstílusosabban.
A blogom alapvető célja a pezsgőkultúra népszerűsítése, ám mivel a családi és baráti kapcsolatokon keresztül folyamatosan áramlik felém a „franciaság”, úgy éreztem, nem lehet a pezsgőt hermetikusan leválasztani az életszemléletről. Csak az összefüggéseket látva lehet megérteni, miért is tud a champagne olyan különleges helyet elfoglalni a franciák szívében, és miért áll a világ alkoholpiacának csúcsán. Hiszen tudni kell élvezni az evést, a szerelmet és az életet ahhoz, hogy úgy érezzük, minden nap olyan nap, amikor megérdemeljük, hogy ünnepeljük az életet.
A tágan vett életmód jellegű bejegyzésekben így mindent szeretnék érinteni, amit látok, hallok, tapasztalok az életörömmel kapcsolatosan, legyen az nőies megjelenés, smink és öltözködés, önértékelés, szexualitás, ételek, étkezések, kulturális tartalmak, gyereknevelés vagy éppen társadalmi szerepvállalás.
Nagyon bízom abban, hogy szeretni fogjátok ezt a személyesebb hangot is, és segíthetek abban, hogy elhiggyétek, minden, eseménytelen hétköznapnak induló nap tartogathat számunkra valami különlegeset. Ha pedig mégsem, este még mindig lehet bontani egy üveg pezsgőt, és várni a következő reggelt. Mert a boldogság már úton van.