Côte des Bar, a felfedezésre váró champagne vidék
Mivel a családom a Côte des Barhoz tartozó aprócska faluban él, és champagne-t is itt készít, barátaink is mind-mind valamilyen módon kapcsolódnak a pezsgőhöz, számomra különösen kedves ez a vidék. Magyarországon kevéssé ismert ez a terület, és meglepő módon a turizmus is gyerekcipőben jár errefelé. Mikor azt mondjuk, hány magyar borvidék nem készült fel a turisták fogadására, mindig mosolygok, hiszen még a franciák legdrágább italát ezen a vidéken készítők sem tudják, hogyan éljenek ezzel a hihetetlen szerencsével, ami nekik jutott. Nagy örömmel nyújtok egy kis betekintést abba, milyen az élet és a champagne, illetve az élet a champagne-nal Côte des Baron, hátha valakinek kedve támad egy ide vezető utazáshoz. Ne felejtsétek, szívesen megszervezzük, vagy segítséget nyújtunk egy utazás megszervezésében.
Aki érdeklődik a champagne iránt, az tudja, hogy champagne-nak csak a Champagne-ből származó pezsgőt lehet nevezni. De az a földrajzi terület, ahonnan hivatalosan champagne származhat, nem azonos a teljes Champagne-Ardenne régióval. A világ legszigorúbb szabályozása alapján, hosszú évtizedekig tartó viták és alkudozások után választották ki azokat a földterületeket, ahol a champagne alapjául szolgáló szőlő teremhet.
Champagne borrégió négy nagyobb egybefüggő részre osztható: Montagne de Reims, Vallée de la Marne, Côte de Blancs (a Côte de Sézanne-nal) és Côte des Bar. Az első három, a Reims központú Marne megyében található, a kevéssé ismert, délebbi Côte des Bar pedig Aube megyében, egészen közel Burgundiához
A borrégiók meghatározásánál gyakori a côte szó használata, ami részt vagy partot jelent. A Côte des Bar tehát a Bar-ok része, azaz azokat a településeket jelöli, Bar-sur-Seine-t és Bar-sur-Aube-ot, amelyek között ez a terület megtalálható. A Côte des Bar ezt lekövetve két további alrégióra osztható: Barséquanais et Bar-sur-aubois, azaz a Bar-sur-Seine nevű falu környékére (ebből sejthető, hogy errefelé folyik a Szajna) és Bar-sur-Aube vidékére (valóban, ez pedig a falun keresztülfutó Aube nevű folyócskára utal).
A Côte des Bar legfontosabb ismérvei számokban:
- az összes mezőgazdasági termelés 50 %-a szőlőtermesztés,
- ami 64 településen zajlik (31 Bar-sur-aubois és 33 Barséquanais),
- közel 8000 hektáron (ami a 34 ezer ha teljes Champagne területhez viszonyítva 23, 5 %),
- évi 80 millió palack champagne (az évi 300 millió palack champagne-ból) készül itt
- 3 AOC engedélyezett: champagne, côteau champenois (vörös vagy fehér bor, buborék nélkül) és Rosé des Riceys (csendes rosé bor),
- a szőlőfajták megoszlása: 85 % pinot noir, 11 % chardonnay, 3 % pinor meunier és a maradékon pár különleges szőlőfajta osztozik, mint az arbane, petit meslier, stb.
A lankás dombokat itt nem uralja mindenhol a szőlő. A mezőgazdasági termelésbe vont földeken búza, kender, napraforgó nő, az erdőket legelők váltják, ahol békésen heverésznek a tehenek. (Erről a vidékről, pontosan Chaource-ból származik az azonos nevű, rendkívül népszerű sajt- csak hogy egy másik nagyon francia témát is megemlítsek.) Aki a Marne vidéken járt, rácsodálkozhatott, hogy bizony minden négyzet centiméterre szőlőtőkéket ültettek. Nincs körforgalom, kerítés melletti szabad földcsík, ahová ne került volna néhány belőle. Ez a vidék e tekintetben sokszínűbb, a szőlő jelen van, de nem kizárólagos.
Bár a champagne előállítására alkalmas területek majd egynegyede a Côte des Baron található, a termőterületek felaprózottak, nagyon ritka a nagyobb birtok. A legtöbb család rendelkezik valamennyi szőlővel, de igen gyakori, hogy ez nem is a főtevékenysége a családnak. Először elcsodálkoztam, honnan tudják melyik szőlő, kihez tartozik…ez a hat sor a miénk itt, mellettünk már a barátaink metszenek…
A Champagne AOC szerint engedélyezett szőlőfajták a chardonnay, pinot noir, pinot meunier klasszikus hármasa mellett a pinot blanc, pinot gris, arbane, petit meslier is érdekességként itt-ott megtalálható elenyésző mennyiségben. De a Côte des Bar egyértelműen pinot noir termő vidék (85 %-ban), a chardonnay 11 % és a pinot meunier 3 % körül telepített
Az is közismert, hogy a champagne a mészköves talajt szereti. Itt sincs másképp, a talaj olyan mészköves, hogy sok helyütt ahhoz, hogy mezőgazdasági tevékenységet lehessen folytatni, a növények növekedni tudjanak, a nagyobb mészkő darabokat összezúzzák vagy – a drágább és bonyolultabb megoldás szerint- kiforgatják a talajból. És bár a champagne-nak jót tesz a mészkő, a szervezetünknek meg a champagne, de a mész rettenetes a bőrünknek. Ha itt tartózkodom huzamosabb ideig, teljesen kiszárad a víztől a bőröm. Az itt élők jelentős részének érzékeny a bőre, és szükséges valamilyen különleges bőrápolót használnia, hogy valamiképp ellensúlyozni tudja a szárító, irritáló hatást.
De vissza a talajhoz. Tehát a mészkő adott, de a Marne vidéktől eltérően itt agyag is található, és ez agyag-mészkő kombináció pont az, ami Chablis-ban azokat a csodás chardonnay-kat adja. Chablis alig 50 kilométerre van tőlünk, és szerencsére odavaló borász barátaink révén chablist is rendszeresen tudok kóstolni. De mivel ez egy champagne blog, (egyelőre) ne kalandozzunk el. Aube-ban a legtöbb chardonnay terület -a fenti talajadottságok miatt – Troyes környékén, Montgueux felé található.
A mészkőnek köszönhető a magas savtartalom, az agyagnak pedig egy kerekebb, gazdagabb textúra. Ehhez adódik hozzá az, hogy a Côte des Bar a Marne régiótól délebbre esik, az éghajlata melegebb, mérsékelt óceáni, a telek kevésbé hidegek, mint Champagne többi részén és az Atlanti óceán felől viszont megfelelő mennyiségű csapadék érkezik. Ez a kombináció megfelelő ahhoz– persze csak azzal a feltétellel, ha a nyári viharok, amelyek erre sajnos gyakoribbak, elmaradnak-, hogy a szőlő beérjen. Az így itt termő pinot noir lágyabb, kerekebb és könnyedebb, mint északabbra. No hát ezért van az, hogy az összes nagy pezsgőház idejön felvásárolni a szőlőt, hiába itt egyetlen premier vagy grand cru sem található.
Bár – ahogy már említettem – a Côte des Bart csak néhány kilométer választja el Burgundiától, az itt termett szőlőt már a 19. századtól kezdve a nagy pezsgőházak vásárolták fel. Szükségük volt az innen származó pinot noirra, ami a gerincet, struktúrát adja a champagne-hoz. De mindig is másodrangú területnek tartották, és megpróbálták kiszorítani az apellációból is. Akkor vásárolták fel itt a szőlőt, amikor hiány volt, vagy nem akarták megfizetni a magas árakat a hivatalosnak tartott régióban.
A Champagne apelláció megalkotása egy 30 éves, többlépcsős procedúra eredménye, 1905-től 1936-ig. Amikor az AOC (Appellation d’Origine Controlée) első verzióját bemutatták 1908-ban, abban nem szerepeltek az Aube-ban található területek. A Marne régiót képviselők azzal érveltek, ez a terület sosem tud igazi champagne-t előállítani, míg az aubiak a történeti gyökerekre hivatkoztak és élesen elválasztották magukat Burgundiától. A vita az 1911-es zavargásokban csúcsosodott ki, amikor 20 ezren vonultak fel Troyes-ban a terület kirekesztése ellen, de eredményt csak több, mint 15 évig tartó kemény ellenállást követően, 1927-ben értek el, amikor is a megszületett jogszabály beemelte a Côte des Bart a champagne készítésére alkalmas területek közé. A siker azért nem volt teljes, mint második körös versenyzőknek nem hogy grand cru, de egy árva premier cru apelláció sem jutott. Bár az 1850-es években mintegy 20 000 hektáron termeltek itt szőlőt, a 20. század elejére ez 10 000 hektárra csökkent, a champagne szabályozásnak köszönhető áttelepítések és szőlőkivágások miatt pedig, mivel csak pinot noir, pinot meunier és chardonnay fajtákból készülhet pezsgő, mintegy 2000 ha, főként gamay szőlővel telepített terület tűnt el innen az 50-es évektől mostanáig. Így alakult ki a mai mintegy 8000 hektárnyi AOC terület, aminek jelenleg hektáronként 1 millió euró körüli az ára (ha egyáltalán akad, aki eladná).
Különösen mulatságos, hogy Côte des Bar rendhagyó módon az egyetlen champagne-i terület, amely ma három AOC-val is rendelkezik: a champagne mellett Rosé des Riceys és Côteau Champenois készül a vidéken. A Côteau Champenois a csendes borokat takarja, lehet vörös, aminek alapja a pinot noir vagy pinot menier, illetve fehér, chardonnay alappal.
A Rosé des Riceys különleges, csak a három faluból álló Riceyhez kapcsolódó apelláció, csendes rosé bor.
És ha valaki rászánja magát, hogy idelátogat, nem kell azon izgulnia, hogy a pezsgőivás mellett még mit tud csinálni. Ahogy a családi champagne pincészetek is belátható méretűek, úgy a programok is főképp csendes, békés kikapcsolódást nyújtanak akár családdal, akár anélkül, ami közben nem kell aggódni, hogy bezártam-e a kocsit, elindítottam-e a parkolást, milyen hosszú a sor, van-e szabad asztal foglalás nélkül, mert ilyen problémák nem jelentkeznek. A következő három települést mindenképp érdemes útba ejteni:
A legnépesebb település a maga 60 ezres lakosságszámával Troyes, Aube megye központja. A nagy francia forradalomig Champagne grófság fővárosaként gyorsan fejlődött. A késő középkori, kora reneszánsz városmag meglepő egységben maradt meg, vonzza az embert, hogy ezeken a kis sikátoroknak tűnő utcácskákon végigsétáljon. A 15-16. századi gerendavázas házak között egy mesében (vagy inkább francia kosztümös filmben) érezhetjük magunkat. Hát még amikor kiérünk a város főterén álló csodás körhintához (manége). Örülhet, aki gyerekkel jön, legalább így hosszabb ideig élvezheti a régi autókban, repülőkben, tengeralattjárókban ülő gyerekek önfeledt boldogságát. Bár Reims volt a francia koronázóváros, így katedrálisát egy champagne-túrán biztos mindenki útba ejti, Troyes gótikus katedrálisa eredetiben megmaradt, káprázatos üvegablakai mellett különleges látványt nyújt, hogy két homlokzati tornyából csak az egyik épült meg.
Essoyes a fény festője, az impresszionista Pierre-Auguste Renoir otthona, hiszen itt, felesége szülőfalujában töltötte majd 30 éven keresztül a nyarakat. A családtagokon és a gyerekek nevelőnőjén Gabrielle Renard-on kívül, aki múzsája és kedvenc modellje volt, megfestette a falu és a környék rengeteg lakóját. Azért a pezsgőt sem vetette meg, és jó kapcsolatot ápolt a borászokkal, akikről azt mondta: „szeretek a borászokkal lenni, mert nagylelkű emberek”. Az egykori ház és a műterem korhűen, ott lévő eredeti és azokat kiegészítő további századfordulós tárgyakkal berendezve nyújtja a bekukucskálás élményét a festő és családja életébe. (www.renoir-essoyes.fr)
Colombey-les-Deux-Eglises pedig Charles de Gaulle tábornok visszavonulásának helyszíne volt, itt is temették el. A hatalmas kettős kereszt messziről hirdeti Franciaország háláját a France Libre vezetőjének. De Gaulle semmilyen emlékművet, szobrot nem engedett magáról állítani, a Francia Szabad Erők jelképe a kettős kereszt az egyetlen, amit méltónak látott az emlékezésre. Akit érdekel a 20. századi történelemnek ez a fejezete, egy fél napot tud eltölteni az itt található központban, és meglátogathatja az egykori házat, a Boisserie-t. (Mémorial de CDG- www.memorial-charlesdegaulle.fr ).
A Côte des Bar nincs még felkészülve a turisták nagyobb számának fogadására, így tényleg azok számára ajánlott, akik a pezsgőt, az egyszerű életet, hétköznapi örömöket, csendet keresik. Létezik a Touristique Route de Champagne, a táblák mindenfelé jelzik a következő állomást, ahol pezsgővel lehet találkozni, de inkább arra érdemes számítani, hogy egy-egy személyes találkozással lesz gazdagabb az ember, nem vezetett kóstolásokra lehet befizetni. A nyáron viszont a legjobb pezsgős fesztivál várja az ide látogatókat. A CAP C szervezésében valósul meg minden nyáron egy hétvégén (július utolsó vagy augusztus első hétvégéje) a Route de Champagne, amelynek célja a régió egy-egy részét bemutatni. Ilyenkor 2 nap alatt 25 euróért (!) 5-6 faluban, 15-20 pincét lehet meglátogatni. Az útlevélhez minden helyen jár egy ingyen pohár pezsgő, koncertek, bulik, gasztronómiai élmények várják az érdeklődőket.
