rész
Urville a többi, Côte des Bar régióhoz tartozó parányi falucskához hasonlít a maga mindössze 120 lakosával. Csendes, nyugodt, azonban ez ne tévesszen meg senkit, itt található a környék legnagyobb családi pezsgőháza, a Drappier. Igen ritka errefelé az ekkora méret, sokkal kisebbek a családinak nevezett pincék. A Drappier ugyanis 62 hektáron gazdálkodik és még 50 hektárról vásárol szőlőt.
A családi szó esetükben komolyan értendő, mert valóban a családias légkör veszi körül, az ott dolgozók is a család részének érzik magukat, ez hamar kiderült a velük folytatott beszélgetésből És ha ez nem lett volna elég, a nagy szalonban, a mezei látogatókkal elvegyülve üldögél és mesél nekik, Michel Drappier a ház lelke, a maga 98 évével.
Bár nem jelentkeztem be előre, szívesen láttak és csatlakozhattam egy vezetett csoporthoz a pincében. A látogatás kezdetén megtudjuk, hogy a pincét, amiben járunk, Szent Bernát, a ciszterci rend alapítója építtette 1152-ben. Szent Bernát Burgundiából, Clos Vougeot mellől érkezett, hogy megalapítsa a ciszterci rend új apátságát Clairvaux-ban. A Drappier család mai pincéje az apátsághoz tartozott - több másikkal együtt. Szent Bernát Burgundiából pedig nem üres kézzel érkezett Champagne-ba. Magával hozott egy roppant fontos dolgot: a morillon noirt, a pinot noir ősét. Évszázadokon keresztül az apátság borait érlelték hát itt, ám a forradalom és a napóleoni idők alatt az apátság börtönként működött, a pincéket nem használták. A II. világháború után vásárolta meg azokat a Drappier-család, akik a közelben laktak, és pezsgőkészítéssel már jóval korábban, 1808-ban kezdtek foglalkozni. Ekkor történt, hogy Francois Drappier Urville-ben telepedett le, területeket vásárolt és belevágott a borkészítésbe.
Attól fogva generációról generációra nőtt a ház területe és ismertsége. Nagy változások mégis a 20. században történtek. 1958 után kezdtek pinot meunier-vel is foglalkozni, miután az 57-es szüretet szinte teljes egészében elvitte a fagy. A meunier, ami ugyancsak kékszőlő, sokkal ellenállóbb a tavaszi fagyoknak, mint a pinot noir. 1968-tól készítenek rosét, tisztán pinot noirból, saignée eljárással.
A saját szőlőterületek megoszlását tekintve a klasszikus Cote des Bar arányokat hozza, hiszen túlsúlyos a pinot noir (70%), ezt követi 15%-kal a pinot meunier, és a harmadik klasszikus, a chardonnay 9 %-kal. Nagy hangsúlyt fektetnek a régi fajták fennmaradására, összesen 6 %-a termőterületet szentelnek az arbanne, petit meslier, fromenteau (pinot gris), blanc vrai (pinot blanc) fajtáknak.
A Drappier-ház szemléletében központi helyet kap az autentikus és a természetet leginkább kímélő gazdálkodás, így csak a fenntarthatóságot támogató eljárásokat alkalmaznak, sem növényirtó, sem rovarölő szereket nem használnak. Az összes területből eddig 27 hektár már organikus minősítést kapott, ennek része az a 3,5 hektár is, amelyen az előbb említett négy autochton fajtát termesztik.
Nem csak a szőlőben, a feldolgozás során is a kíméletesség és gyorsaság kerül középpontba, így például a gravitáció erejét is igénybe veszik, így gyorsítva és könnyítve a feldolgozást, aminek köszönhetően kevesebb ként is kell használni az alacsonyabb oxidáció miatt. A borkészítés során nem alkalmaznak szűrést, és semmilyen állati eredetű anyagot sem. Minden élesztőjük természetes, a pincéből származik és mára saját neve is van: Drappier Fermentum Meum (DFM).
Ars poeticájukhoz tartozik a lehető legkevesebb beavatkozás: ez vonatkozik a kénre is. Átlagosan a megengedett kénmennyiség negyedét használják a pezsgőknél, illetve 2007-re eljutottak addig, hogy kénmentes brut nature champagne-t is készítenek. Úgy vélik, a kénezés alacsonyan tartásának köszönhető a pezsgők mély arany színe és intenzív aromái.
És most jöjjön három igazi különlegesség, ami egyedülállóvá teszi a Drappiert.
1. Tölgytojás
Az érlelés a jelentősebb évjáratok esetében tölgyfa hordóban zajlik. Sok borászatban használnak betontojásokat az érlelés során, ezt gondolta tovább Michel Drappier, mikor megrendelte 2012-ben az első tojás alakú tölgyfahordót a pincébe. Az Ovum (tojás) névre keresztelt hordó 3342 liter űrtartalmú, és a Grande Saindrée nevű egyedi champagne tölti benne az érlelés jelentős részét. A pezsgő fejlődését olyan sikeresnek tartják, hogy azóta rendeltek egy második tojást is. az expedíciós likőrt tölgyfahordóban, majd üvegballonokban érlelik, 15 éven keresztül, ez koncentráció és érettség még magasabb szintre emelik a pezsgők színvonalát.
2. Saját palackban érlelt óriások
A pezsgőkkel kapcsolatban ismert tény, hogy nem csupán a klasszikus 0,75 literes palack létezik, hanem igazán hatalmas pezsgőket is tud vásárolni az, akinek sok barátja van 😊. A legnagyobb méret a 30 literes Melchizedek, ami 40 klasszikus palacknyi pezsgőnek felel meg. (A palackméretekről itt írtam részletesen.) Azonban a másodlagos erjedés hagyományosan nem ezekben az óriási palackokban megy végbe, a 3 literes palack feletti méreteknél magnum palackokkal töltik fel a gigaüvegeket.
A Drappier az egyetlen pezsgőház a világon, ahol az érlelést, rázást és degorzsálást is valamennyi palackméret esetében az adott palackban végzik el.
3. Érlelés a tenger mélyén
A Drappier- ház kipróbálta azt is, hogyan érnek a pezsgők 30 méter mélyen a tengerben. A nyomás, a hőmérséklet és a sötét – véleményük szerint- tökéletes körülményeket teremt a pezsgő fejlődéséhez. A jelenlegi gyakorlat szerint 1-3 évet töltenek a palackok odalent. Megvásárolni párban lehet, azaz ugyanazt a pezsgőt az Urville-i pincéből és a tenger mélyéről, így össze lehet hasonlítani, hogy valóban milyen különbség adódik az eltérő érlelésből.
És milyen pezsgők születnek Urville-ben? A következő részben tovább megyünk és megismerjük a Drappier-ház szortimentjét, jellegzetes cuvée-it.