Özvegy a házban avagy a nők, akik a champagne történetét írták 2. rész

A sorozat 1. részében Veuve Clicquot-val ismerkedhettetek meg (itt olvasható). Most folytatom a rendkívüli nők történetét, akik nélkül a pezsgő ma nem olyan lenne, amilyennek szeretjük.

Veuve Pommery

A következő özvegy, Louise Pommery (Jeanne Alexandrine Louise Mélin), 20 évesen kötött házasságot Alexandre Pommery-vel, és 39 évesen 1858-ban vette át a champagne ház irányítását.

Nem készült arra, hogy majd az egyik első üzletasszony legyen. Férje, mikor 1856-ban az egészsége meggyengült, úgy döntött, hogy nyugdíjazza magát és élvezik a gazdagok nyugodt életét. Fiuk, Louis már 17 éves volt, mikor váratlanul 38 évesen Madame Pommery újra gyerekáldás elé nézett. Hogy a pénzügyi biztonságuk meglegyen, Monsieur Pommery újra munkába állt. Textilipari cégük ekkor éppen leszálló ágba került, míg a champagne roppant jól jövedelmezett. Amikor Monsieur Pommery 1858-ban váratlanul meghalt, lányuk Louise még nem volt egy éves.

Madame Pommery először eladta a nehézségekkel küszködő textilcéget, hogy csak a pezsgőre tudjon koncentrálni. Bár nem tudta, mi fán terem a branding, public relations és marketing, azt tudta, mit akar: stílust adni a pezsgőjének, hogy azt luxustermékként tudja eladni.

Megvásárolt 120 mészkő és kréta gödröt, pincét (crayères), amit a római katonák a gall háborúk során ástak védekezés gyanánt Reims alatt. Ezeket átalakították, egybenyitották, és mikor tíz év múlva, 1868-ban bemutatták, Reims legnagyobb építkezésének nevezték. Belga és francia bányászok dolgoztak azon, hogy összenyissák ezeket a kis földalatti “bunkereket” egy földalatti úthálózattá. Egy 116 fokból álló lépcsősoron juthatunk le ebbe a város alatt megbúvó 18 km hosszú városba, melynek utcáit Madame Pommery azokról a városokról nevezte, ahová pezsgőik már eljutottak. Aki már járt pezsgő vagy cava pincében, annak ismerős lehet az azóta elterjedt gyakorlat. Az így kialakított pince alkalmas volt a pezsgők érlelésére és tárolására, hiszen garantálják az állandó 10 C-t. Több jelentős champagne ház követte a példáját hasonló pincerendszer kialakításával, ezek mára felkerültek az Unesco Világörökségi listájára.

A pincék felett is folyt az építkezés, az angolokhoz fűződő vonzalmának és ottani kereskedelmi sikereinek hálából Tudor stílusban épültek meg a birtok főbb épületei.

A Pommery-ház angliai kastélyokat idéző épületei Reims-ban

Az angolokhoz kapcsolódik a legnagyobb vívmánya. Angliai utazásai során tapasztalta meg, hogy az angol felsőbb osztály a szárazabb, kevésbé édes borokat részesíti előnyben. A legenda szerint azt mondta pincemesterének: “Damas, annyira száraz borra van szükségünk, amilyen csak lehetséges, de nem lehet bántó…ami puha, bársonyos és kiegyensúlyozott. De mindenek előtt figyeljen az eleganciára.” 1874-ben Victor Lambert, Olivier Damas utódja, a Pommery pincemestere megalkotta az első „ brut” millésimét, a Pommery Nature 1874-et. Nemcsak, hogy a Pommery Nature kevésbé volt édes, de millesimé is, azaz évjáratos, így nem fedte el a cuvée az évjárat esetleges hibáit, ahogy a cukor is arra szolgált sok esetben, hogy kiegyenlítsen és takarjon. A brut pezsgőben a hozzáadott cukor 12 gramm/liternél alacsonyabb. A 19. században – főleg az orosz piacok hatása miatt is- a nagyon édes pezsgő volt divatban, elérte akár a 300 g/litert is.

Madame Pommery szociális oldala is erősen megmutatkozott. Munkaadóként példamutató érzékenységgel viseltetett a munkásai iránt: nyugdíjalapot hozott létre, egészségügyi biztosítást működtetett, és árvaházat alapított.

Emellett nagy hangsúlyt fektetett a művészetek támogatására, különösen a helyi alkotókra. Sok művet adományozott a helyi múzeumnak, de a legértékesebbet, Millet Kalászszedők c. festményét a francia államra hagyta. Amikor meghallotta, hogy Millet Kalászszedők című művét aukcióra bocsátják és amerikaiak szeretnék megvásárolni, osztotta a franciák általános felháborodását, amiért egy ilyen főmű elkerülhet Franciaországból, és kiadta, bármi áron meg kell vásárolni részére a képet. 1888-ban “ismeretlen vásárlóként” hatalmas összeget fizetett érte, s csak négy nap múlva derült ki, hogy ő állt az ügylet mögött. A képet azonnal a francia államnak adományozta, ma a Musée d’Orsayban látható.

Madame Pommery, akinek a brut pezsgőt köszönhetjük. Jól tudta, hogy a cukor elfedi az ízeket, ráadásul hízlal is.

Amikor Madame Pommery átvette az üzletet, évi 20,000 palack volt a forgalmuk. Amikor 45 évvel később elhunyt, kétmilliót adtak el világszerte.

Fotók: www.ouest.france.fr